Szeretettel köszöntöm a Loki-szurkolókat Lillehammerből, a 2010-es női kézilabda Európa-bajnokság középdöntő-küzdelmeinek helyszínéről!

Hál’ Istennek az itt jól szereplő magyar csapat tagjai között három DVSC-s lány is található, akikkel a vasárnapi, Ukrajna elleni meccs után volt szerencsém hosszú idő elteltével újra találkozni. Mindhárman egészségesek, ami mostánaban a lokista lányok körében nem igazán jellemző.

Először Valival tudtam egy pár szót váltani: láthatóan örömmel vesz részt a válogatott munkájában, és egyértelműen pozitív fejlődés tapasztalható a védekező tevékenységében. A szállással és az étkezéssel is nagyon elégedett, de hiányoznak neki az otthoni ízek.

Buli és Sopi is boldogan konstatálta, hogy megérkezett szeretett edzőjük. :) Viszont semmi újat nem tudtam nekik mondani a csapatról, mivel minden otthoni hírről tájékozottak, napi kapcsolatban vannak a többiekkel. Buli meglehetősen sok időt tölt a pályán; láthatóan fáradt, de jól bírja a meccsterhelést. Annak külön örült, hogy megdícsértem a franciák ellen a hátsó középben nyújtott védőteljesítményét. Sopi kevesebb bizalmat kapott az utolsó meccsen, biztattam egy kicsit, ami remélem, jó hatással lesz rá a középdöntő további küzdelmei során.

Ma, hétfőn is találkoztunk velük Lillehammerben – épp a szánkózásból érkeztek meg a szállásukra láthatóan jókedvűen, majd kis csecsebecséket mentek vásárolni az otthoniak számára. Látom rajtuk, hogy a holnapi, hollandok elleni meccs már foglalkoztatja őket, hisz egy esetleges győzelemmel a magyar válogatott legalább az ötödik-hatodik helyért játszhatna.

Kis csoportunk jól érzi magát Øyerben, a Lillehammertől 16 kilométerre északra található síparadicsomban. Kíváló, minden igényt kielégítő az apartmanunk, melyben – a helyi eszméletlenül magas árak miatt – bőven felszerelkeztünk hazai ízekkel. Ma fél kiló császárszalonnából és húsz tojásból készült rántotta volt a reggeli (és egyben ebéd is), melyre bőven lehetett inni a helyi jóízű hideg vízből (és persze egyéb ütősebb folyadékokból). A DVSC-s kötődésű szakács személyét szerénységem okán nem akarom megnevezni. :)

Norvégia csodaszép ország, de a gondolataim így is az otthon edző játékosaim körül kalandoznak, már várom, hogy csütörtökön újra találkozzam velük Bécsben.

A szurkolóinknak hangos kiabálást, sok örömet és elődöntőt jelentő magyar – köztük szépszámú debreceni – gólokat kívánok az Eb hátralévő meccsein!

Üdvözlettel,

Köstner Vilmos