– Újra itthon…

– … Ne is mondd! Nagyon jó érzés volt újra belépni a Hódosba, s különösen az, hogy onnan már a DVSC játékosaként léphettem ki. Anyukámnak olyan boldogan mutattam az aláírt szerződésemet, mint anno az első profi megállapodásomat.

– Amikor elmentél, arról beszéltél, hogy egyszer visszatérsz. Íme.

– Semmiképpen sem szerettem volna végleg elszakadni attól a helytől, ahol felnőttem, ahol kézilabdázó vált belőlem.

– Akadtak más ajánlataid is?

– Kerestek külföldről, és volt magyar ajánlatom is, de számomra egyértelmű volt, hogy ha váltok, akkor csak a DVSC jöhet szóba. Jó érzés egy játékosnak, ha a volt klubja számít rá, akarja, hogy hazajöjjön.

– Ha újrakezdhetnéd, ismét belevágnál a romániai három évbe?

– Szerintem egyszer minden játékosnak ki kell próbálnia magát kicsit távolabb az otthonától. Mindenből lehet tanulni, én is sok tapasztalattal lettem gazdagabb a Valceánál.

– Debrecenben ismét szem előtt leszel, s talán könnyebb lesz visszakerülni a válogatottba.

– Nagyon bízom benne, hogy újra felvehetem a címeres mezt, mert a válogatott nagyon fontos számomra. Mindent meg fogok tenni érte, hogy meghívjanak a keretbe. S ez ugye azt is jelentené, hogy jól megy a játék a Lokiban.

– Amikor elmentél, a 18-as mez volt a tiéd, most milyen számmal a hátadon térsz vissza?

– A 23-asban. Korábban a válogatottban is ez volt a számom, s a Valceánál is. De a 18-ashoz is szép emlékek fűznek.

– Várod már az első edzést?

– Biztos, hogy jó lesz találkozni a lányokkal, s újra itthon készülni. Szabó Valival beszéltem, s most megkaptam a nyári edzéstervet.

– Mi lesz a programod a szünetben?

– A húgommal csináljuk, amit Köstner Vilmos előírt. Niki volt már Vili bácsi játékosa, így ő biztos sokat tud majd segíteni.

– Pihenésre nem is jut idő?

– Nem biztos, hiszen a jogi karon van még két nagyon húzós szigorlatom, de azért remélem, belefér néhány nap nyaralás.

BA