Jóravaló ember, hadd mondja a magáét…, meg ilyenek jutottak volna elsőre az eszünkbe.

A tények ismertek: aki csak tehette, hátat fordított nekünk, s mire magunkhoz tértünk, azzal szembesültünk, hogy igenis, ez a vékonyka, amúgy Pálinger alkatára emlékeztető lány került a kapunkba.

Ha jól emlékszem, Csapó Erika nézte ki őt a LOKI csapatának. Jó szeme volt, köszönjük, Csapesz!

Makai Veronika.

Vera Orosházáról indult, Debrecenben kötött ki, s ha minden igaz, itt is marad sokáig.

Hát bevallom, nagyon szurkolok Verának. Nagyszerű adottságú kapusnak tartom, aki mint ember is nagyon illik ebbe a mostani, nagyreményű társaságba.

Hogy milyen kapus ma Vera? Még szoknia kell az első osztályt, erősödnie kell, rutint kell szereznie.

Egyébiránt, jó reflexű, megbízható kapus, aki nem egyszer megtréfálta már az ellenfelet távoli lövéseivel.

Hogy milyen kapussá válhat Vera? Remélem, egyszer eljut a válogatottságig.

Minden esélye megvan hozzá. Ügyesen kell menedzselni, tanítani, talán ennyi az egész.

Makai Vera, aki szeretne sokáig a LOKI kapusa maradni!

– Gratulálok, te lettél a LOKI szurkolók szerint 2011 decemberének legjobb játékosa! Gondoltál erre, úgy másfél évvel ezelőtt, amikor Orosházáról elindultál Debrecenbe?

– Nem, nem is gondoltam volna. Még azt sem, hogy a felnőtt csapatban fogok védeni.

– Hirtelen kerültél reflektorfénybe, s egyszeriben nagyon sok kérdésre szeretnénk választ kapni. Például arra, milyen érzés volt a Fehérvár és a Szekszárd elleni meccsek utáni szurkolói örömöt látni?

– Szerintem a szurkolók biztatása nagyon sokat segített a győzelmünkhöz, és kellő lendületet adott ahhoz, hogy győzni tudjunk. Meg persze, ehhez nagyon kellett akarnunk is a győzelmet.

– Debrecenben nagyon szeretik a kézilabdát. Eljutnak ezek az érzések hozzátok?

– Igen, sokan gratulálnak személyesen, közösségi oldalakon is. Azért jó még győzni, mert rá lehet venni Vili bá-t egy kis győztes focira. :)

– Te elsősorban az ismert körülmények miatt – Tréfi távozása, Kiri sérülése – kerültél főszerepbe. Nem ijedtél meg, amikor kiderült, te leszel a nagycsapat első számú kapusa?

– De, nagyon féltem az első meccstől, attól, hogyan fogok teljesíteni, de aztán minden alakult magától, hol jó, hol rossz irányban. És, hogy ilyen könnyen a nagyon köré kerülhetek, ezt mondhatnám hatalmas szerencsének is, amit szeretnék kihasználni.

Oly sok még a tanulnivaló, de egy biztos: Vera szeretné megragadni a lehetőséget. A LOKI kapusa akar lenni!

– Parádésan bizonyítottál, mint ahogyan ez a fiatal csapat is. Büszkék vagyunk rátok, de szerintem ti is jó érzésekkel fogtok visszagondolni erre az időszakra. Nosztalgikus típus vagy?

– Köszönjük szépen! Igen, szeretek visszagondolni a jó dolgokra, és azokból egy kis önbizalmat szerezni. :)

– Látszik játékodon az elszántság, s a düh a bekapott gólok miatt. Hogyan ítéled meg az első osztályban nyújtott teljesítményedet? Elégedett vagy?

– Az első itthoni meccsen, a Fehérvár ellen, egészen tűrhető volt, de nagyon maximalista vagyok magammal szemben.

A Szekszárd ellen már nem teljesen azt a teljesítményt nyújtottam, amit magamtól elvártam volna, de még talán az is megállta a helyét.

Az idegenben játszott meccseink nem sikerültek valami jól, sem a csapat, sem az én szempontomból.

– Egy kicsit beszéljünk a „szakmáról” is. Hogy érzed, miben fejlődtél, s miben kell még rátenned egy lapáttal?

– Amióta itt edzek a felnőtt csapatnál, sokat fejlődtem, például a mozgásomban. Szerintem ugyanis "majd szétesek" mozgásom van, de ezt már tudtam egy kicsit korrigálni.

Fejlődni az NB1-es szinthez – igen, nagyon sokat kell fejlődnöm. Gondolok itt a szélről, ziccerekből való védésekre, a kiugrálásokra.

Együtt, egymásért, avagy egymásra talált csapat, s szurkolói.

– Gondolom, az új vezetés végre csak ajánl egy szerződést. Te hogyan érzed, szeretnél Debrecenben aláírni, úgy három évre?

– A jelenlegi helyzetemben igen. Úgy gondolom, hogy most van olyan lehetőségem, amit nem szabadna eldobni magamtól.

– Hogy érzed magad Orosháza után Debrecenben? Megszoktad már ezt a várost, ezt a közeget? Van sok barátod?

– Nagyon szeretem Orosházát, de Debrecent is. Már megtanultam tájékozódni, végre nem tévedek el, ha elmegyek valahová. :) Igen, vannak barátok, főleg a csapatból.

– Utolsó interjúnk 2010 nyarán volt, s azóta nagyot fordult a világ. Minden rosszban van valami jó, de te hogyan éled meg a mostani helyzetet, mint magánember? Próbálsz úgy tenni, mintha semmi nem történt volna?

Handball: Szoktad nézni FEPI videóit? Vera: Igen, nagyon tetszenek azok a videók. Szívhez szólóak.

– A csapatot nézve nagyon rossz, hogy sokan elmentek innen, de az én helyzetemben nagyon kedvező, hogy felszabadultak a kapus posztok, ami az esélyeimet növeli.

Nem tudok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, de nagyon optimista ember vagyok, mindenből csak a jót veszem ki, a rosszal meg addig foglalkozok, amíg tanító célú.

– Mi újság a suliban? Változott valami körülötted azt követően, hogy immár kinőttél a „kislány” korból?

– Semmi sem változott. Talán többen barátkoznak velem.

– Szereted még a horror filmeket? Tényleg, hogyan telnek azok az órák, amikor éppen sem iskola, sem edzés, sem meccs nincs?

– A horror filmek a kedvenceim. Amikor nincs meccs, edzés, suli, akkor próbálok hazamenni, és az időmet a családommal tölteni, pihenni.

– Pénteken ismét fontos hazai meccs lesz, a Kiskunhalas ellen megint nagy hangulat várható. Nyerünk? Mire készültök?

– Agyban kell megnyerni a meccset. Szerintem igen, nyerünk, ha mindenki az a formáját nyújtja, amit a Fehérvár, s Szekszárd elleni meccsen. És persze a szurkolók megadják a kezdő löketet. :)

– Szoktad nézni FEPI videóit? Feldob titeket, hogy ennyire közel került egymáshoz csapat, s szurkolótábora?

– Igen, nagyon tetszenek azok a videók. Szívhez szólóak. Engem személy szerint mindig feldob így meccs előtt, hogy mennyien szeretnek minket, szurkolnak a csapatnak, hogy aztán győzelembe hajtsanak minket. :)

– Köszönöm válaszaid, s ígérem, nagyon szurkolunk nektek pénteken!

Új utakon, egy jövőbeni nagycsapat reményében

Már nem tudom megmondani, pontosan mikor, melyik pillanatban lettem imádója ennek a fiatal csapatnak. A Fehérvár elleni parádés győzelem után, vagy ahogyan folytatódott a csoda a Szekszárd ellen? Talán.

Egy fiatal garnitúra - nagyon bízunk bennetek, Vera!

Az elmúlt idők csalódásai, csapatunk szétesése miatt, hihetetlen módon vágytam a sikerre, amivel, azt gondolom, nem voltam egyedül. S azt gondolom, ez a fiatal együttes minden tekintetben rászolgált arra, hogy azt mondhassuk: újra itt van, a nagy csapat!

Kívülálló, „vérprofi” szurkolók természetesen mindjárt azt mondják, no-no, álljunk csak meg egy szóra, hol is a helye jelenleg ennek a csapatnak? S valóban, nem a bajnoki címért harcolunk, még csak nem is a dobogóért.

Nincs mit szépíteni, a kiesés elkerüléséért küzdünk. De, van itt valami, amit csak azok tudnak, azok éreznek, akik hosszú ideje járnak LOKI női kézilabdameccsre, s igen jó a szimatuk abban a tekintetben, miből lesz nagy dolog, s mi csak egy kis durranás, vagy éppen lufi:

- ez a mostani csapat azért dobogtatja meg a debreceni szíveket, mert valahogy mindenki érzi, ezek a gyerekek szinte mindegyike debreceni érzelmű, szinte mindenki hosszútávon itt szeretne kézilabdázni.

- s a másik, nagyon fontos dolog: ez a csapat tud technikásan, szemet gyönyörködtetően játszani. Ez a csapat tud harcolni a közönségéért, szurkolóiért.

Ez a csapat ki tud, s ki is fog még sokszor kapni, de van valami, amiért mindig is meg fogunk nekik bocsátani: a szívüket viszik ki a pályára. Lehet egy ilyen csapatra haragudni?

Természetesen soha, s a nagyon tehetséges, agilis Makai Vera esete is azt példázza, igenis figyelni kell a környék fiataljaira, meg kell őket keresni, segíteni kell útjukat, mert Debrecen kézilabdája csak profitálhat belőle.

Hajrá LOKI!

handball