– Tízévesen kezdtem kézilabdázni Halász Ferenc irányítása mellett Balmazújvároson, ahol a Kalmár Zoltán Általános Iskolába jártam. Az első két hétben kiderült, hogy a kapusposzt lesz az enyém – emlékezett vissza az indulásra a hálóőr.

– 1998-ban kerültem Debrecenbe, a Hunyadi általános iskolába, s tizenhét esztendős voltam, amikor felvittek a Lokiba. Kis ideig Komáromi Ákos volt a mesterem, majd Balogh Zoltánnal dolgoztam. 2007-ben Derecskére „adtak kölcsön”, ahol Köstner Vilmos volt az edző.

Egy év múlva a Tajtavill együttese Nyíradonyba költözött, a következő esztendőben pedig megszűnt a csapat, így innen Hódmezővásárhelyre vezetett Király Annamária útja. A következő állomás pedig Veszprém volt, ahonnan idén nyáron visszatért Debrecenbe.

Vissza a nevelőklubhoz

– Nagy megtiszteltetés számomra, hogy újra itt lehetek – nyilatkozta a Naplónak a kapus.

– Ha valaki itt nevelkedik, az visszavágyik, hiszen mindenkinek az az álma, hogy visszatérhessen a nevelőklubjához. Amikor kiderült, hogy nem maradok Veszprémben, egy vágyam volt: hazajönni Debrecenbe. Az sem mindegy, hogy itthon egy bajnoki második helyezett csapathoz csatlakozhattam, amely ráadásul a nevelőklubom.

A célokról szólva elmondta: legalább olyan eredményt jó lenne elérni, mint az elmúlt bajnokság során, vagy akár még jobbat.

– A realitás talaján maradva, az első négy vagy még inkább az első három hely, azaz a dobogó megszerzése lehet a célunk – tette hozzá.

– A Bajnokok Ligájában szeretnénk minél tovább jutni, de legalább a selejtezőt sikeresen megvívni, a Magyar Kupában pedig a legjobb négy közé kerülés lenne elvárható.

Mint Annamária elmondta, távolléte alatt is figyelemmel követte a Loki körüli történéseket, ha itthon volt, próbált eljutni a meccsekre, és sok barátjával, volt csapattársával tartotta a kapcsolatot.

Szereti Debrecent Király Annamária

Köstner Vilmossal két évig együtt dolgozott korábban, mint mondta, ez annyiban jelenthet előnyt, hogy már megismert emberhez könnyebb idomulni. Az első edzéseken mindenesetre nem érte meglepetés.

– Nagyon szeretem Debrecent, honvágyam volt, s a családom is örül, hogy hazajöttem – árulta el a sportoló.

S hogy milyen érzés lesz a Hódos Imre-sportcsarnokban újra Loki-mezben pályára lépni?

– Van egy kis drukk bennem; ilyen szurkolótábor előtt szerepelni, mint a debreceni, ad némi adrenalint a meccsek előtt, ugyanakkor már nagyon várom ezt az érzést.

HBN

Forrás: haon.hu