Azon szerencsés szurkolók közé tartozom, akik még látták Sziszit és Szántó Annát egy csapatban játszani Debrecenben. A DVSC női kézilabdacsapata nekem nagyon sokat adott a nagy sikerek idején, fiatalkorom több és szebb lett velük. Most, ennél a menedzsmentnél érzem azt, hogy eljött az idő, legalább írásaimmal segítsem csapatunk népszerűsítését, honlapunk színesítését. Vállalkoztam az elmúlt szezon egyfajta szurkolói értékelésére, s köszönöm Gellén András többségi tulajdonos bizalmát. Biztosíthatok mindenkit, teljesen elfogult vagyok csapatommal szemben, de a cél miatt rendkívül magas az igényszintem is. Értékelésem szubjektív, de teljesen sikerorientált, mert bajnokcsapatot szeretnénk...

Jött egy új menedzsment

Tavaly nyáron valami történt. Korábban is voltak tulajdonosok, ügyvezetők. A nagy sikerek után éveken át jöttek-mentek az ígéretek, én meg el is hittem ezeket, s vártam a csodát, ami aztán valamiért mindig elmaradt. De ez a mostani nyár egy kicsit más volt. Nem feladatom azt eldönteni, hogy az EU-s korszakban hasznos-e a magyarságtudat vagy sem, de itt jött egy olyan vezető, aki kerek perec kijelentette: márpedig ő magyar játékosokra, a fiatal magyar tehetségekre épít, tetszik, nem tetszik. Mindig is szerettem azt, ha valaki nemcsak beszél, de mond is valamit. S Gellén András mondott, üzent valamit nekünk.

Sokak szerint néhány szponzor kihátrált miatta. Mások szerint a rovásírás nevetséges dolog a 21. században. Sokak szerint a város – mint egyharmados tulajdonos – miatta nem ad komolyabb támogatást. Engem mégis reménnyel töltött el ez a szemlélet. Mert új volt, s mert volt benne valami szimpatikus.

Kis ország vagyunk, az egyetlen lehetőségünk az alapok szélesítése, s ha tízből három játékos nálunk marad, már megéri. Az idő azt bizonyította, nem is olyan rossz ez az elképzelés. Az egészséges csapatépítés az, ha minden poszton ott kopogtat egy-egy fiatal játékos is. Nos, mindkét helyen ezüstérmesek lettünk, azt gondolom, megérdemelten, mert megharcoltunk az érmekért.

Tetszett, hogy a vezetés sok mindenre igyekezett figyelni. Gondosan megtervezett trikók, külön névre szóló mezgarnitúra a fiataloknak is. Minden szerződés-aláírás ünnepélyes keretek között. Mind-mind az alapos, tervezett munkát sugallta. Az ördög a részletekben lakozik, az a csapat nyer, aki a legtöbbet fordítja az előkészítésre. Mindent meg kell tervezni, hiszek a mindenre kiterjedő alapos munkában. Egészen pontosan: csak abban hiszek. S éppen ez az a felfogás, ami miatt bizakodtam, s megszavaztam a bizalmat ennek a vezetésnek.

Új honlap is született

Hát, a Luca széke hamarabb elkészült, mint az új honlapunk. Pedig minden olyan szépen indult: volt egy felhívás, küldjünk javaslatot. Küldtem én is, jobbnál jobb ötleteim voltak, a tengerparti nyaralásáról írta Bereczky Attila, hogy köszöni nagyon. Aztán meg se kép, se hang. A fórumozók meg közben a legkülönfélébb kritikákkal illették a régit, ami bár nem volt rossz, de láttunk már különbet is tőle. Például a végre megszülető új honlapunkat, amelyik Dövényi-Nagy Tamás különleges munkájának és elhivatottságának gyümölcse, bár én azért észrevettem néhány ötletem megvalósulását is, s emiatt kicsit magaménak is tudom. :)

Nyugodtan kijelenthetem, miután sok helyen jártam már, hogy a legjobb magyar honlapot sikerült összehozni. Színes, riportokkal teli, azzal a különlegességgel, hogy a tulajdonos itt bizony nem rest saját maga is írni. S ez még csak a kezdet, mert több tervünk is van, meg energiánk is bőven. Győr ide vagy oda, a honlapunk bizony már színvonalasabb, mint az Övék. S itt visszautalnék a háttérmunka szükségére: ez is része az alapos, tervezett, szervezett csapatsikernek!

Magyar csapat magyar játékosokkal, ergo igazolásaink

100 százalék magyar. Magyar termék, ha úgy teszik. Nos, a korábbi évek változatos igazolásai után egyvalami végre egységes lett: viszonylag kevés (egy) idegenlégiósunk lett. Hogy ez jó vagy nem, majd az idő eldönti, mindenesetre ez a csapat jelenleg a második a honi mezőnyben, az idegenlégiósokkal teli Győr mögött. A bajnoki döntő hazai meccsén a második félidőben lányaink megfogták a légiós csapatot, s egy-két belőtt ziccer hiányzott a sikerhez. Bár szerkezetében – magasabb védekező játékos, balkezes lövő – lehetett volna még finomítani a gárdát, egészen kiváló alapcsapatot sikerült összehozni.

Kijelenthető, nagyon jól sikerültek igazolásaink, illetve akik maradtak, mind-mind bizonyították, miért is vannak itt. Egy dolog sántított, hogy nem sikerült sokáig a játékot igazán megtalálni, de ez egy másik történet. S az, hogy 2010/2011-re szinte mindenkit sikerült megtartani, a jövő évi sikerek alapját jelenti. S még valami: az ifjúsági csapatunk is erősödött, határon túli magyar játékossal. Nekem egyébként csak jó vagy rossz játékos létezik. Nem érdekel az életkor meg a nemzetiség. De ha magyarokkal sikerül elérni a sikert, azért az a szívemhez közelebb áll...

Kezdeti türelem a csapatépítésnek, de intő jelek is voltak

Az év türelemmel indult, azzal a reménnyel, hogy az összeszokottság majdcsak meglesz, s csiszolódik a társaság. Amolyan kétsoros játékkal kezdtünk, a Veszprém ellen ez bejött, s akkor bizakodó voltam. A csabai vereség után bebizonyosodott, hogy a hosszú kispad nem azt jelenti, hogy két külön sor menjen ki. A legnagyobb problémának a védekezésünket tartottam, amit sokáig egy magas belső védő hiányával magyaráztam. Ma már tudom, az agresszivitás hiánya volt a döntő. Hiányzott a gyors indítás-lerohanás is, amihez persze egy jó védekezés is kellett volna. A felállt fal elleni átlövőjátékunk sem volt valami hatékony.

Azért ekkor is voltak sikerek, ha a játék nem is volt az igazi. Például a Fradi elleni hazai meccsen. De csak az első félidőben... Tulajdonképpen én az előbbi meccs második félideje után éreztem először komolyan, hogy valami nem az igazi. Számolatlanul dobtuk, de sajnos kaptuk is a gólokat, fiatal, rutintalan játékosoktól, akikre azért fel lehetett volna készülni.

Játszottunk, játszogattunk, emlékszem, Ákos bá valami flúgos futamra utalt, s ez intő jel volt. Bár győztünk, egy komoly célokra törő csapatnál nem éppen megnyugtató meccs volt.

Bukások és fellángolások: a stabilitás hiányzott

Továbbra is rendkívül ingadozó teljesítményt láthattunk. Az egész alapszakaszt a kiszámíthatatlanság jellemezte. Látványos ellentmondások voltak, hogy néhányat kiragadjak:

1. Sima győzelem a Veszprém és a Cornexi ellen – majd látványosan harmatos játék Csabán. Ráadásul itt nemcsak a védekezés volt gyenge, hanem a támadásaink is ötlettelenek voltak.

2. Szintén lehangoló volt a Győr elleni hazai meccs – remek kezdés után kínos gólcsend, majd sima vereség. Itt akadtam ki először...

3. Novemberben simán vertük 14 góllal a Dunaújvárost, hogy aztán decemberben a szezon leglátványosabb összeomlását produkáljuk náluk a kupában.

4. Januárban szenzációs hajtással, látványos kézilabdával vertük hét góllal itthon a Békéscsabát, majd egy hét múlva a Fradi fiatal csapatától ki tudtunk kapni, vezetés után.

5. Podgoricai blamázs, hozzá sima tizenkét fás vereség Győrben – majd hatalmas meccsen hatalmas küzdés és győzelem a visszavágón.

Sokan ekkor már edzőváltásról beszéltek. Én már az említett Fradi elleni hazai "futam" után éreztem, hogy baj van, hogy ez nem fog összejönni így. De nem az edzőben láttam a fő hibát.

Podgorica

Külön érdemes foglalkozni a Podgorica elleni két meccsel, annál is inkább, mert végül ez a csapat nyerte meg a kupát, s mi rendesen megvertük őket itthon.

Az első meccs katasztrofális volt – különösen a másodikon mutatott játék tükrében. Ha ekkor azt mondja a menedzsment az edzőnek, hogy köszönjük szépen, ennyi éppen elég volt, mindenki természetesnek vette volna. De nem ekkor tette...

A kinti meccs után nagy volt a letargia, amit tetézett a Győr elleni zakó is. Nem csak az eredmény, a játék is elkeserítő volt. Odáig jutottunk, hogy már a Győr vezetője is sajnált bennünket. Komáromi Ákos: "a több mint negyven éves tapasztalatom alapján úgy látom, hogy a csapat lelkileg nincs együtt, ezt bizonyítja a gyenge védekezés is". Ahogy mondta, ki kell beszélni a dolgokat az öltözőben. De vajon ez elegendő lehetett? Látszólag igen, hiszen soha nem látott akarattal mentek a lányok a kupa hazai visszavágó meccsén, többször is feljött az ellenfél, de mindig legyűrtük őket. Csodás este volt, amit másnap edzőkirúgás követett... Nos, az időzítés nem volt éppen tökéletes, de miután a feladat sok volt, s nem éppen akármilyen edző érkezése volt várható, viszonylag hamar elcsendesedett a vihar.

Bakó Botond

Nem tagadom, szimpatikus edzőnek tartottam. Lehet, hogy rutintalan volt, lehet, hogy az előző évi csapattal elért sikere – hogy végre le tudtuk győzni a Győrt – az akkori játékosok profizmusának volt köszönhető. De én azért sajnálom végül is a távozását, mert Ő egy új generációt képviselt, ugyanazt, mint a győri Konkoly Csaba. Azt gondoltam, Ő sokáig itt lehet, eleget jöttek-mentek az edzők az utóbbi időben. Tetszett az ambíciója, jól meccselt, ezer fokon égett. Én nem tudom, mi okozta, hogy ez a helyzet alakult ki.

Hibájának azt tartom, hogy nem beszélt – vagy nem látszott a hatása – a nagy elődökkel. Ákos és Vili bá a szakma tekintélyeinek számítanak, itt voltak házon belül, szóval feltétlenül megkerestem volna a helyében őket. Debrecenben már sok nagynevű edző is megégett, szóval ez egy speciális, csak a magas színvonalat értékelő hely.

Tény, hogy szomorú játékosokat láttam nála. Petra padozott, Gabesz szintén. Egy jó edző arról híres, hogy minden játékosából kihozza a maximumot, ez ebben az évben nem sikerült.

De azért örültem, hogy itt volt, s további sikereket kívánok neki az életben.

Köstner Vilmos és a rájátszás

2010. február 16-án vállalta el a munkát.

"Fontos, hogy én ezt a váltást abszolút nem vártam, nem reménykedtem ebben, nem kívánkoztam a vezetőedzői posztra... Játékban a védekezés agresszivitásában, a gyors lerohanások jobb végrehajtásában és a páros kapcsolatokban kell előrelépnünk."

Régi sikeredzőnk szavai ezek, s bizony az ő neve sok kellemes emlékhez kapcsolódik. Alapvetően nagyon jó érzékkel látott munkához. Fizikai felkészítéshez kezdett, gondolom, a rájátszás miatt. A Vác elleni produkciónk, ahogy megvertük őket idegenben a rájátszásban, örökké emlékezetes. Megharcoltuk az ezüstérmet.

A Győr elleni döntő más volt. Ott volt egy jó 15 percünk, de ilyen-olyan indokok miatt elvesztettük a fonalat, s ezzel együtt a hitünket is. Itthon meglehetett volna a siker, ami – ha nem várt volna ránk egy idegenbeli harmadik meccs – meg is lett volna. De mentálisan nem voltunk felkészülve a bajnoki címre ez évben, ez az igazság.

Nem csalódtam Vili bá munkájában ezúttal sem. Van valami benne, ami nagyon tetszik: magabiztos. Rendkívül kemény, feszes, szívós munkát követel meg. Nem a szerencsében bízik, sem az ellenfél rossz formájában, hanem tervezi a sikert. Sikeredző. Bízom benne, ha valaki, akkor ő elvezet minket a bajnoki címhez.

Bár a számok nem hazudnak, a statisztika sem minden

A statisztikai adatokkal úgy vagyok, hogy szükség van rájuk, de helyükön kell kezelni őket. A jelenlegi rendszerben az alapszakasz a döntő, mert aki elöl végez, többször játszik otthon. Az alapszakaszban a Győr 766 dobott góllal 44 pontot tudott szerezni, míg a LOKI 738 góllal 34 pontot. Tehát a támadás nem minden... A kapott gólok száma 517 ott, 576 itt. Alapvetően még ez sem döntő. A számok nem mutatják meg hűen, miért is lettünk csak harmadikok.

Fontos, ki hány percet kap egy meccsen, mi a taktikai feladata, támad vagy védekezik. Illetve hogyan van lelkileg eleresztve a társaság. Milyen a játékosállomány, milyen hosszú a kispad, hány ember van bevetve egy meccsen? Meg mennyire szórja meg a kiscsapatokat.

A váci gólkirálynő 106-nál több hetest dobhatott az alapszakaszban, 83 százalékos hatékonysággal. Bogi nálunk 22 hetest dobhatott, 95 százalékosan hajtotta végre. Akkor hogyan is értékeljünk? Nálunk jobban megosztott minden, mert több játékosunk van. Ezért aztán természetesen el lehet olvasni, melyik évadban ki mennyi gólt dobott, de mert nem tesszük hozzá, ki hány percet játszott, mi volt az edzői utasítás, könnyen csapdába eshetünk.

Minden játékosunknak van perspektívája

Alapvetően jó játékosaink vannak. Bár most erősödtek kicsit riválisaink is, nem jobb játékosokkal, mint a mieink. Ami eszembe jut hirtelen a nagyok közül:

• A legnagyobb fejlődés Tréfié. Agilitása, ahogyan kezdi irányítani a védelmet, lenyűgöző.

• A legjobb védekező játékot Vali nyújtotta. Stabil emberünk, a válogatottban a helye.

• A legharcosabb játékosunk Buli volt. A legtöbb gólt is ő lőtte. Nem a saját posztján...

• A legvagányabb játékosunk Gabesz. Cunder, átlövés, ő több egy szélső játékosnál.

• A legreményteljesebb fiatalunk Dodó. Hatalmas jövője van, talán nem rontják el.

• A legsokoldalúbb Anna. Szélen, középen, lövőben, mindenhol megállja a helyét.

• A legnagyobb lövőnk Mörci. Amikor nem játszik, többet kell küzdenünk egy gólért.

• A legnagyobb kedvencem Bogi. Kitűnő irányító, csupa szív csapatember, eltiporhatatlan. Nagy értéke a LOKI-nak. Nem engedem el soha innen... :)

S van egy tehetséges fiatal ifigárdánk. Számomra a biztonságot mindig az jelentette, ha minden felnőtt játékos mellett volt egy fiatal is. Ők a mi csiszolatlan gyémántjaink, a jövő reménységei, akik tudásuk mellett ambiciózusak is. Kik is ők?

Pácz Viki kapus született tehetség, az egybe is beállítanám bármikor. A két lövő, Siska Pálma és Karalyos Orsi, akárcsak Jeddi Mária és Csapó Erika voltak. Dakos Noémi beálló – káprázatos technika, egykezes labdafogás, nagyon tud. A szélső Varsányi ügyes is, gyors is, bájos is. S itt van Bálint Réka, aki fizikai adottsága révén az egyik legjobb védekező játékossá válhat, nagyon komoly, elhivatott lányt ismertem meg benne. Minden okunk megvan arra, hogy optimisták legyünk a jövőt illetően.

Szurkolók, a Pokol kapuja és a "fórum"

Kell egy jó csapat, s tele lesz a csarnok. Ilyen egyszerű. Ha olyan csapatunk lesz, amelyik bajnokesélyes, dugig lesz a Hódos. Mert ez a város ilyen, csak a minőséget, a jót szereti, a közepes hidegen hagyja. Szóval nem maradhatnak ki az értékelésből a szurkolók sem, mert nélkülük nincs semmi értékes.

A kemény magunk nagyon kemény, én csak becsülöm és tisztelem azt az áldozatvállalást, ahogy még az idegenbeli meccsekre is eljárnak. Miután ismerem az érzést, milyen egy vesztes meccs után hazafelé jönni, már-már glóriát emelek fejük fölé, hiszen egy-egy dunaújvárosi, győri fiaskó még megalázó is volt. S hogy a Fraditól is verve kellett eljönni...

Soha nem feledem a Podgorica elleni felhajtást, a "Nyolc gólt nagyon nehéz behozni, de negyedóránként kettőt lehetséges." akció megdobogtatta a szívemet. Igazi teltház nem volt, de jó szurkolás sokszor. S a minőség? Mi vagyunk a legjobbak, legyen elég ennyi...

A fórumozókat kicsit értékelném, gondolom, régóta erre vágynak... :)

A pokol kapuja videók szenzációsak voltak, aki látta és hallotta, hátborzongató élményt kapott. Köszönöm. A legreálisabb írások loki60 gépéről jöttek, viszonylag életszerűen látja a helyzetet. A legviccesebb rumcájsz volt, aki bár rajtam is élcelődött időnként, megbocsájtottam neki, mert nem tudta, mit cselekszik... :) A legnagyobb szurkoló szerintem 77ers, néha úgy írt, mintha én tettem volna. Fantomasról csak annyit, sokszor negatív volt, de az látszik, hogy ért ehhez a játékhoz. A legokosabb és legmeglepőbb írások Bajnokcsapat2011 nevéhez fűződnek, igaz, ő azért helyzeti előnyben volt. :)

A góltotó nyerteseinek gratulálok, Laci-papinak is mint az ötletgazdának. Az már más kérdés, hogy paradox helyzetek is kialakultak, amikor a vereségre tippelők szerezték a legtöbb pontot, amikor nyertünk...

Visszaszámlálás, avagy az első év sikeres a hétből

A menedzsment hét esztendőt tervezett, ezért visszaszámlálásom is erre az időszakra terjed. Egyhetednél a vállalt célt elértük. Van csapatunk, van jövőnk. Bizakodom, hogy sikerül előbb-utóbb a bajnoki cím is. Nem lenne rossz végre maradandót alkotni a nemzetközi kupában sem. Ami aggódásra ad okot, az az, hogy egypólusú a csapat, mi tagadás, elkelne még egy tőkeerős szponzor, támogató.

Az a legfontosabb, hogy még hat évig biztosan van minőségi női kézilabda Debrecenben, hogy ezt a csapatot már nem tudják könnyen lenullázni, mert van szurkolótábora, van menedzsmentje, utánpótlása, már kezdenek újra tartani tőlünk a csapatok. Félnek tőlünk...

S nem utolsósorban, ahogy Gabi mondta: ne feledjük, ez csak egy játék... Örüljünk, hogy van, örüljünk, hogy a miénk.

Üdvözlettel:

Bagi Tibor
(handball)