DVSC logó

2010. december 10., 00:00

Egy újonc magyar csapat a Bajnokok Ligájában

A történet ismert. A DVSC-KORVEX női kézilabdacsapata, életében először, bejutott a Bajnokok Ligájába. „Néhány óra múlva egy új világban érek földet.” Egy Tankcsapdától adaptált szurkolói feliratot idéztem a dán Vejen elleni ki-ki meccs előtti írásomban. A várakozás felfokozott volt, olyan, mint annak idején a focistáinknál. Most arról írok, milyen is volt ez az új világ, mi is történt itt ezzel a magyar csapattal?

Akinek sok dolga van, az ne most kezdje el olvasni ezt a cikket, mert igyekeztem én ezt jó hosszúra írni. Hogy majd karácsonykor, amikor a bejgli evést megunta mindenki, időzzön el egy kicsit ennél az úgynevezett BL-nél.

Írásomat annak az embernek ajánlom, aki nélkül ez a Bajnokok Ligája történelem nem jöhetett volna létre. S neki is azért, hogy ne veszítse hitét, türelmét, s tudja meg: sokan, nagyon sokan állnak mögötte. Az igaz szurkolók. Köszönjük ezt az évet mindenkinek, de leginkább Gellén Andrásnak!

Hogy milyen is volt az első év?

Mint minden, ami első. Mondjuk, az első randiból sem sok házasság született még. :))) Majd a sokadikból….

A BL meccseken együtt volt a csapat, s közönsége

A viccet félretéve, majd egyszer nosztalgiával gondolunk vissza erre az időszakra. Különösen az, aki a helyszínen volt, s elmondhatja, én aztán benne voltam a történetben.

Meg az is, aki távolról lélekben buzdította a mieinket, s feszülten figyelte a drukkerzónában, hogyan is alakultak a lublini eredmények.

Hogy milyen is volt ez az út?

Úgy fogalmaznék, majd a jövő esztendő megmutatja, milyen volt az idei év.

Most ezt még nem tudjuk a helyén kezelni, ahhoz több idő kell. Mondhatjuk tanulóévnek, nevezhetjük tapasztalat-szerzésnek, vagy éppen rutingyűjtésnek.

Szóval, ha a csapat zöme itt marad, s ha a felgyorsult játékunkat nem feledjük el, mi több, technikailag - s fejben - hozzáfejlődünk ehhez a tempóhoz, akkor nagyon sikeres és hasznos volt ez az út.

S itt le is zárhatjuk, mert a lányok szerint először is a „ha” nem kézilabdázik, másodszor olyan kellemes reménykedni a még szebb jövőben.

Hogy milyen is volt a szurkolás?

A kívülállók szerint fantasztikus. A lányok szerint hátborzongató érzés. S elegendő volt-e a létszám? Sokan voltunk, vagy kevesen mi, szurkolók? Azt mondom, lehettünk volna többen is. Meg azt is, hogy ezt a kétezer fizető nézős átlagot is meg kell tudni becsülni. Innen kell fejlődni, felfelé.

A HYPO-nak csak álmában van ennyi nézője, s az igazi szurkolásról eddig szerintem fogalmuk nem volt. Megtapasztalták. A lipcsei Red Bull aréna négyezréhez kevésnek tűnünk, míg a spanyol Itxako hatszáz hazai nézője meg nem mérvadó, ott már nem volt tét. De abba a csarnokba, ha tele van, sem fér el több néző, mint a Hódosban nálunk.

Szóval, ha úgy ötszáz emberrel jövőre több jön ki, szerintem elegen is leszünk, már ami a Hódost illeti. Ezzel úgy minden rendben is lenne.

Ha valakin nem múlt a BL siker, az a "B" közép. Idegenben is ott voltak, áldozatot hoztak.

Ott van azonban nekünk Ő, a FŐNIX. Ami, valljuk be, kicsit nagynak tűnik. No, nem a Tankcsapda koncertre gondoltam, ott megtelik. Hanem Debrecen város kézilabdabarátainak létszámához képest.

Kulturáltabb kiszolgálást lehet ott biztosítani, viszont először is drága, másodszor szinte lehetetlen megtölteni. A legnagyobb ellenlábasok sem tudnák.

Az meg tényleg nem várható el a tulajdonostól, hogy ilyen támogatás mellett még a fele nézőt ingyen is engedje be. Mert akkor mit mond az a másik fele, aki fizetett?

Szeretném viszont, ha egyszer az élet rám cáfolna, s úgy ötezren is lennénk. De szép lenne….

Hogyan is történt, ami megtörtént, avagy üssük fel a BL képes albumát

Hát, helyezkedjünk el kényelmesen, üssük fel a BL képes albumot, s ezután nyugodtan, viszonylag érzelemmentesen, elevenítsük fel a történelmet. Lapozzunk bele a”Lublini trilógia” nevű hőskölteménybe.

Aztán ugorjunk ki a FŐNIX csarnokba, s a HYPO elleni fantasztikus kezdésre összpontosítsunk. Tulajdonképpen az egyetlen győzelmünket arattuk ott a csoportkörben. Aztán térjünk vissza a Hódosba, éljük át a nagyon nagy szurkolásokat. Az utolsó öt meccset mind elvesztettük, s nagyjából készen is vagyunk…

No, de ez nem ilyen egyszerű. Szerintem ok-okozati összefüggések fedezhetők fel szereplésünkben. Nem szeretném a szakmai értékelését elvégezni ennek a kilenc meccsnek, mert az nem az én dolgom.

Vállalt feladatom viszont szurkolói szemszögből véleményezni a menetelést.

Ilyen tűzzel, ilyen akarattal játszottunk. S amíg teljes volt a létszám, nem volt baj.

Gondolkodtam, honnan is kellene elkezdeni a BL út értékelését. Szívem szerint már a nyári felkészüléstől. Én legalábbis úgy raktároztam el magamban a Toulon és a Hypo elleni nagygólarányú győzelmeket, hogy azok azért már jelenthetnek valamit.

Mindkét csapat BL résztvevő, hazája bajnoka volt, s az ellenük elért győzelem tulajdonképpen biztatást adott, még ha nem is teljesen egyforma szinten voltunk a felkészülésben.

Alkalmam volt több felkészülési meccset is végignézni, s mondhatom, egységes csapatot figyelhettem meg, egy jó LOKI-t. S jókedvű csapatot. S ez fontos.

No meg az is, hogy létszámban elegendőek voltunk, s bár Mörci lövései hiányoztak még a bajnokikon is, azért kombinatív összjátékkal, technikai megoldásokkal, taktikával itt még sokra tudtunk menni.

A lublini trilógia, avagy egy újonc csapat elindult a bajnokok közzé

Tulajdonképpen, hogy is eresztettük el ezt a csapatot Lublinba? Nem sikerült a hazai rendezés, a lengyel bajnok mindenáron házigazda akart lenni, s úgy voltunk vele, jó lenne továbbjutni, de nem mi vagyunk a favoritok. Hanem például a dánok. Aztán úgy alakult, hogy a szerbekkel játszottuk a legkeményebb meccset.

Szóval, bárki bármit is mond, nem voltunk biztosak a sikerben, bár így utólag már mindenki magabiztosnak tűnik abban a tekintetben, hogy onnan továbbjutni csakis nekünk volt szabad. Hát, azért ez bravúr volt a javából! Fontos megjegyezni, hogy ezeken a meccseken csak Mörci hiányzott, amúgy mindenki a fedélzeten volt. Buli fáradhatatlanul küzdött, mindhárom meccsünkön.

Színtiszta magyar csapattal álltunk ki (még az egyetlen idegenlégiósunk is meglépett), s ez az álmos könyv és a magyar kézilabda-média szerint köztudomásúlag rossz előjelnek tekintendő.

Színtiszta magyar csapattal álltunk ki

Tényként kezelendő, hogy ha siker van, akkor nem hangos a magyar sajtó attól, hogy azt csak hazai játékosokkal sikerült elérni. Ha viszont kudarc éri a csapatot, mindjárt az az első: no lám, idegenlégiósuk nélkül ez nem megy, hát nem megmondtuk?

Nos, a BL selejtező három meccsére nagyon összeszedtük magunkat, s hol küzdéssel, hol iskolajátékkal veretlenül, magabiztosan jutottunk tovább. Nagyon együtt volt a csapat, a fizikai felkészülés is nagyon jól sikerült, s a formaidőzítés is remek lett.

Hogy a további igazi sikerek miért maradtak el, annak több oka van. Az egyik, hogy azt a szintet, amit a selejtezőkön nyújtottunk, nem tudtuk huzamosabb ideig tartani. Ez kicsit a rutintalanság miatt is volt. A másik fő ok: a sérülések, betegségek. Azt tudtuk, hogy jöhetnek ilyenek, de hogy szinte minden következő meccsen kidől valaki, arra azért nem gondoltunk.

S van még valami, amit nem igazán emeltünk ki: hogy azért a spanyol, német bajnok nem áll rossz erőkből. Ők ellenük akkor lett volna jó esélyünk, ha teljes létszámban ugrunk nekik, ezzel a közönséggel a hátunk mögött ( a HYPO ellen én két győzelmet reméltem). S a spanyolok ellen még akkor is kellett volna szerencse.

Hat meccs a jövőért – avagy azért letettük névjegyünket Európában

Amikor BL rutinról beszélünk, nekem mindig a HYPO elleni első meccs jut eszembe. Abban a meccsben minden benne volt. Nekik mentünk, Komcsiék űzték-hajtották a csapatot, s olyan első félidőt produkáltunk, amilyenre senki nem számított. S olyan rossz másodikat, amire szintén senki sem gondolt a szünetben.

Ott látszott először, hogy milyen keményen is kell védekezni ezen a szinten, s mennyire meg kell küzdenünk egy gólért. S hogy el lehet fáradni! S igazi csapat módjára, oroszlánként küzdve, mennyire is lehet örülni egy egygólos sikernek is! Bogi belőtte, behúztuk ezt a meccset is, négyből négy! Merész álmaink lettek hirtelen….

Az nem lehet, hogy ez a csapat ne jusson el a csúcsra. Kicsi erősítéssel, türelemmel, szeretettel.

Én úgy ítélem meg, a nagyobb sikerünk a lipcsei, következő meccsen ment el. Onnan eredt egy hajszálrepedés, ami aztán, a sérülések hatására, ujjnyi réssé szélesedett.

Ott ugyanis még viszonylag teljes létszámban játszottunk, de valami nagyon nem jött össze, s ez önbizalmában is visszavette a csapatot. Úgy is mondhatnám, az előző négy meccsen fáradságos munkával kiharcolt önbecsülésünk megingott.

Lipcséből azért úgy jöttek haza szurkolóink a meccsről, hogy idehaza, ilyen szurkolással, az őrületbe fogjuk kergetni a németeket, simán győzünk… Csak mire oda elértünk, létszámban megfogyatkoztunk, arra a meccsre a szurkolók sem jöttek el teljes létszámban,s a játékunk - hát, soha nem sajnáltam még ennyire a csapatot, mint azon a meccsen. Annyira akartunk, de annyira nem sikerült semmi.

Volt még a hazai spanyol meccs, ahol 6:3 után lett egy 0:6-os szériánk, s ezzel el is ment a meccs, utána futottunk az eredmény után. Aztán volt a HYPO elleni idegenbeli meccs, ahol megint csak volt esélyünk, de én itt már éreztem, hogy kellene a szerencse, mert több emberünk is kidőlt. Nem sikerült, de ott is tisztességgel helyt álltunk, bántó szó nem érhette a csapatot (azért érte).

Hiszem, hogy egyszer fordítva is meg fog történni: mi előttünk fog meghajolni a Bajnokok Ligája krémje.

Érdekes, s további figyelemre méltó, hogy a Lipcse elleni két meccsen, s a spanyolok elleni és a bécsi meccsen is hátrányból álltunk fel, s nüanszokon múlt, hogy nem értük utol ellenfeleinket, vagy nem tudtuk megtartani fordítás után az eredményt. Bécsben például négygólos hátrányból fordítottunk a második félidőben…

Ez a tartásunkat mutatta, mutatja. S mindegyik meccsen volt valaki, aki hátára vette a csapatot. S ha ezeken a meccseken még egy-egy embernek jobban ment volna, lehet, hogy mi megyünk tovább.

A spanyol út a végén nem az eredmény miatt vonult be a történelembe, hanem mert én is ott voltam. Na, jó, ez vicc volt, de az a meccs már nem osztott, nem szorzott, s ott már tényleg kevesen voltunk.

Hát, nagyjából ennyi, s röviden elevenítsük fel a meccseket, legyenek összefoglalva a legfontosabb momentumok.

2010.szeptember 17. 17:30 : SPR Lublin SSA - DVSC-KORVEX 26-29 (14-13)

Lublinban játszottunk, 1500 néző előtt, sok LOKI szurkolóval.

A Lublin elleni meccset behúztuk, Tréfi nagyot védett.

DVSC-KORVEX: Triffa - Csáki, Bulath 7, Hornyák D. 1, Szabó V. 3, Bogdanovics 4, Kazai 3.

Csere: Kiss É (kapus), Bognár B. 3 (2), Sopronyi 3, Slakta 4, Juhász G. 1. Edző: Köstner Vilmos.

Hétméteresek: 3/2, ill 2/2. Kiállítások: 8, ill. 8 perc

A lengyel bajnok ellen kezdtünk, s annak otthonában kellett játszani. S ők annyira akarták a rendezést, hogy számítani lehetett rá, mindent meg is tesznek a továbbjutásért.

Szerencsére mi húztuk el a nótájukat, ők csak egy hajnalig tartó lakodalmi zenével tudtak borsot törni az orrunk alá. Kimagaslót játszott Triffa Ágnes, Bulath Anita és Slakta Petra, de nagyot küzdött a teljes csapat.

2010.szeptember 18., 16:00 ; RK Zajecar - DVSC-KORVEX 24-25 (14-14)

Lublinban játszottunk, 400 néző előtt, sok LOKI szurkolóval.

Először narancsban, hektikus küzdelem volt.

DVSC-KORVEX:Kiss - Csáki 3, Bulath 6, Szabó V. 3, Hornyák 1, Bogdanovics 2, Kazai.

Csere:Triffa (kapus), Bognár 7 (5), Juhász 2, Sopronyi 1, Borbás, Slakta.

Hétméteresek:6/5, illetve 3/2. Kiállítások: 2 illetve 12 perc.

A második meccsünk az ellen a szerb csapat ellen volt, amelyik legyőzte a favoritnak számító dán Vejent. Nem kevesebb, mint 12 szerb válogatott játszott ebben a csapatban, szinte egy kész nemzeti csapat ellen kéziztünk.

Köstner Vilmos szerint hektikus, de jó mérkőzés volt. A sikerünk kulcsa a jó csapatmunka volt, főként védekezésben nyújtottunk kiemelkedőt, támadásban sok hibát vétettünk.

Nagyot küzdöttünk, Tréfi, Buli és Bogi vezérletével a végén erősebbek voltunk. Veretlenül készülhettünk a dánok elleni meccsre. Amiben azt volt a trükk, hogy ha kikapunk, hiába minden, kiestünk. Akkor nagyon izgultunk.

2010.szeptember 18., 15:30 ; DVSC-KORVEX - Vejen 31-20 (16-9)

Chelmben játszottunk, 1000 néző előtt, akiknek a fele LOKI szurkoló volt

Dán csapatot ritkán sikerül 11 góllal kiütni - nekünk sikerült. Kazai Anita -Csibe.

DVSC-KORVEX: TRIFFA - CSÁKI 5, BULATH 3, SZABÓ V. 2, HORNYÁK 2, BOGDANOVICS 1, KAZAI 2.

Csere:KISS É. (kapus), BOGNÁR 4 (3), SOPRONYI 6 (1), JUHÁSZ 2, SLAKTA 3, BORBÁS 1, DAKOS.

Hétméteresek: 5/4, illetve 2/2

Nehéz eldönteni, ez volt az idény meccse, vagy a Vác elleni mostani, de az biztos: a BL-ben itt játszottuk a legnagyobbat. Egy dán csapatot sikerült 11 góllal megverni, kiváló védekezéssel, kiváló első félidőt produkálva. Csupa nagybetűs teljesítmény volt, s nem lenne etikus bárkit is kiemelni. Szuperek voltunk!

Újra lett egy nagy csapatunk, egy igazi küzdős, lelkes csapat, s minden okunk meg volt a bizakodásra a további jó folytatást illetően. Úgy játszottunk, hogy szinte minden bejött, s hatalmas volt az öröm. nehezen hittük, hogy még egyszer lehet így játszani, de optimisták voltunk.

2010. október 09. 20:25 ; DVSC-KORVEX - Hypo NÖ 22-21 (13-7)

Debrecenben játszottunk, közel 4000 néző előtt a FŐNIX-ben.

DVSC:Triffa -Csáki 3, Bulath 4/1, Bognár B. 3, Szabó V. , Bogdanovics 4, Kazai 4.

Csere: Kiss É. (kapus), Borbás 1, Sopronyi 1, Hornyák D., Slakta, Juhász 2. Edző: Köstner Vilmos.

A HYPO ellen Borbás Rita nagyszerűen játszott.

Hétméteresek: 4/1, illetve 3/2. Kiállítások: 4, illetve 4 perc.

Nos, lehetett fokozni a dánok elleni teljesítményt. Az első BL csoportmeccsünk úgy indult, ahogyan legszebb álmunkban gondoltuk. A HYPO ellen parádéztunk. A kezdés olyan volt, amilyennek hazai pályán, fantasztikus közönségünk előtt kellett lennie.

Voltak persze figyelmeztető jelek a második félidőben, de a győzelem miatt azok feledésbe merültek. Volt egy Bogink, aki bevágta a győztes gólt, s csak behúztuk a meccset!

Köstner Vilmos nagyon elégedett volt (ez ritka), szerinte az első félidő az álom kategóriájába tartozott, maga sem számított ilyen kezdésre, noha már többször átélt hasonlót. Például az EHF-kupában.

Érdekes volt Martin Matuschkowitz véleménye is, aki szerint csapata nem tudott mit kezdeni a hangulattal. „Gratulálok a közönségnek, nem tudom, hol van még ilyen csodálatos hangulat Bajnokok Ligája-mérkőzésen.”

Nos, ezt én sem tudom. Talán sehol a világon.

2010.október 13. 19:30 ; HC LEIPZIG - DVSC-KORVEX 31-25 (16-11 )

A meccs a Red Bull Arénában volt, állítólag 4000 néző előtt, LOKI szimpatizánsokkal

DVSC-KORVEX:Triffa - Csáki 7, Bulath 1, Bognár B. 5 (3), Szabó V., Bogdanovics 3, Kazai. Csere: Kiss É. (kapus), Borbás, Sopronyi 7 (1), Hornyák D. 1, Juhász G. 1.

Sopi. Egy átlövő, aki akkor tudta igazán megmutatni, amikor minden veszve volt.

Hétméteresek:6/4, ill 4/4. Kiállítások: 4, illetve 6 perc

Két győztes csapat meccse következett, s az eddigi négy győzelem után vártuk az ötödiket. A debreceni szimpatizánsokat ez a drapéria fogadta, nagyjából: „Ma gulyás leves lesz ebédre (?)”.

Ez a meccs nem jött össze, de sikerülhetett volna. A sablonos kézilabdát játszó, ám az edzői utasításokat fegyelmezetten betartó német csapat elszaladt az elején, de aztán nem tudtak mit kezdeni az improvizatív játékunkkal.

Ha csak két ember jobb napot fog ki nálunk, a második félidőben megfordítjuk a meccset. Nem sikerült, de azért úgy ért véget a mérkőzés, hogy azt mondtuk: ezt a csapatot itthon - stílusosan fogalmazva - hazai közönség előtt megesszük vacsira.

A meccsen jól védett Tréfi, a meccs közepén nagyon jól játszott Csakesz és Sopi.

Tréfin igazán semmi nem múlt. Sem most, sem a többi meccsen.

„ A mérkőzés elejét és végét elrontottuk, de a köztes időben bizonyítottuk, hogy nem véletlenül jutottunk a Bajnokok Ligájába.” mondta Köstner Vilmos, s tényleg így is volt.

A lassú felemésztődés itt indult el. Megsérült az a Borbás Rita, aki a védekezésünk egyik alap pillére volt, kéztörést szenvedett. Én ezzel magyarázom Vali formahanyatlását is, mert ők korábban remekül kiegészítették egymást.

Ezután a meccs után még két érdekes esemény történt, szerencsére mindegyiknek pozitív lett a vége. Az egyik, hogy gépkocsival karambolozott Csáki Viki –s ez azért meg szokta viselni még a sportolót is-, de komoly sérülést szerencsére nem szenvedett.

A másik, hogy az Eurosport szerkesztősége a DVSC női kézilabdacsapatát választotta szeptember legjobb magyar csapatává. Viszonylag nem vert nagy port a hír, de jólesett a vereség után.

2010. október 24. 15:00: DVSC-KORVEX – Itxako Reyno De Navarra 27-32 (15-19)

Debrecen, 2000 fanatikus néző, ismét a Hódos Sportcsarnokban

DVSC: Kiss É. - Csáki 1, Sopronyi 9 (2), Bogdanovics 5, Szabó V. 2, Bulath 4, Juhász G. 4.

Csere: Triffa (kapus), Hornyák D., Bognár B. 2 (2), Kazai, Dakos, Slakta, Karalyos.

A második félidőt nagyon megtudtuk nyomni. Anna fáradhatatlan, igazi harcos volt.

Hétméteresek: 6/4, ill. 5/3. Kiállítások: 6, ill. 16 perc

Telt ház, nagy hangulat előzte meg a találkozót, a legerősebb gárda látogatott hozzánk. A régi szép időket idéző hangulat fogadta a csapatokat, a B közép jól dolgozott, 6–3-ra vezettünk.

Aztán a spanyolok egy 6–0-ás sorozatot produkáltak, amivel megfordították az állást. Ebben az is közrejátszott, hogy volt egy kettős emberhátrányunk.

Az első játékrészben Juhász Gabriella vitte a hátán a csapatot, egészen addig, amíg meg nem sérült. A pihenőt követően Sopronyi Anett vállalta magára a vezéregyéniség szerepét, góljaival két találatra csökkent a különbség. Ezután Anna következett. A végén felcsillant a remény az egyenlítésre, ám a bravúr elmaradt.

Köstner Vilmos: - A spanyolok jól játszották a saját játékukat, több olyan játékosuk van, akik egyedül is eldönthetnek egy-egy meccset, és a védekezésük is agresszívabb volt, mint a miénk.

Ezután jött az újabb bomba: Bogdanovics Annamária trombózis miatt kórházba került - számára véget ért az őszi szezon. Mörci, Rita, Gabi után tehát Anna is kiesett.

Ez már négy, túl sok. Emiatt éppenséggel aggódni is lehetett a következő hazai meccs előtt, a Lipcse ellen.

2010.november 07. 16:30 ; DVSC-KORVEX – HC LEIPZIG 19 - 21 (8 -11)

A meccs Debrecenben volt, 2000 néző előtt, a Hódosban. Eközben két utcával arrébb focimeccs. Ez Magyarország, ez Debrecen, ezek vagyunk mi.

DVSC-KORVEX: Triffa – Csáki 3, Bulath 2, Szabó V. 2, Hornyák D., Bognár B. 5, Juhász. Csere: Kiss É. (kapus), Sopronyi 6 (1), Kazai 1, Dakos, Karalyos, Slakta.

Nemzetközi porondon Buli nélkül? Nem fog menni.

Hétméteresek 3/1, 6/3. Kiállítások 8, illetve 6 perc

A spanyolok elleni vereség nem múlt el nyomtalanul. A szurkolók elégedetlenkedni kezdtek, s a lányok nem értették, az ismert nehézségek miatt miért a negatív kritika? Gabi végül is pályára tudott lépni.

Ahogy azt már a BL-meccseken megszokhattuk, parázs hangulat fogadta a csapatokat, s a németek hihetetlenül precíz, fegyelmezett védekezést mutattak be.

Óriási küzdelem jellemezte a csatát, kőkeményen védekeztek a csapatok, s talán ennek is tulajdonítható, hogy támadásban sok volt a hiba. A lipcseiek vezettek szinte végig. Nagyon akartunk, aminek következtében újra és újra kiegyenlítettünk. De a végén megint nem mi örültünk, ismét vereség lett a vége. A meccsen az is bebizonyosodott, hogy nemzetközi szinten nem bírjuk el, ha Bulinak nem megy a játék.

Egy meccs, ahol semmi nem jön össze.

Köstner Vilmos: – Eszembe sem jutott, hogy húsz kapott góllal ki lehet kapni, még az Újbuda ellen is többet kaptunk. Viszont azt sem gondoltam, hogy csak tizenkilencet lövünk. Amikor lőni kellett volna, passzoltunk, amikor passzolni, akkor betörtünk, amikor meg futni, akkor megálltunk.

Tényleg megálltunk, a négy győztes meccset követően immár ez volt sorozatban a harmadik vereség. Kezdett az önbizalmunk fogyni. De azért mégegyszer felcsillant a remény: a körbeverések miatt úgy alakult, ha nyerünk Bécsben, a KEK-ben folytathatjuk tavasszal. Szinte a teljes B közép útnak indult a bécsi arénába.

2010.november 13. 20:15 ; Hypo NÖ - DVSC-KORVEX 28 - 26 (15-14)

Maria Enzersdorf, 800 néző. Egy fantasztikus LOKI szurkolótábor fogadta a csapatokat.

DVSC-KORVEX: Triffa – Csáki 1, Bognár B. 7 (3), Hornyák D. 3, Szabó V. 4, Bulath 5 (1), Kazai 4. Csere: Kiss É. (kapus), Sopronyi 2, Karalyos

Hétméteresek:5/3, 5/4. Kiállítások: 6, illetve 4 perc

Mégegyszer felcsillant a remény, itt is nagyot küzdöttünk.

Mörci, Rita, Anna, Gabi hiányzott. Felfokozott hangulatban kezdődött a találkozó, szoros volt a meccs. Gólpárbaj alakult ki az első félidőben, hol az egyik, hol a másik gárda vezetett, ám az előny sohasem volt több két gólnál. Tréfi parádésan védett, nagyon sok ziccert fogott, de így is eggyel mentek félidőben a bécsiek.

A szünet után négy góllal elhúzott a Hypo, veszve látszott minden. De ez a LOKI nem az a LOKI, amelyiket csak úgy le lehet győzni! Nem adtuk itt sem olcsón a bőrünket! A 47. percben újfent nálunk volt az előny (21–22), s zengett, zúgott a bécsi csarnok, a mi szurkolóink tomboltak! Aztán….sajnos, nem sikerült. A hazaiak visszavették a fórt, ami után már nem tudtunk újítani.

Egy vélemény a túloldalról: „ A DVSC-KORVEX Bajnokok Ligája szereplése mindenképpen dicséretes, hiszen most először játszanak ebben a sorozatban, s komoly erőbedobásra kényszerítik valamennyi ellenfelüket. Az azért még látszik, hogy tanulniuk kell a BL légkörét.”

Frappáns vélemény, magam sem tudnám egy mondatban jobban összesűríteni a valóságot. Nézhetjük ezt bármelyik oldalról, egy biztos: ha nem lettünk volna itt, szegényebbek lettünk volna valamennyien egy élménnyel. S alacsonyabb szinten maradt volna a csapat is. Jó volt beleszippantani ebbe a levegőbe.

Bogi - egy remek irányító. Betörései, váratlan lövései klasszis játékost sejtetnek. Taktikai megbeszélés Csibével.

Köstner Vilmos: Tisztességesen, jól küzdöttünk. Még meg kell tanulnunk ilyen kiélezett csatákban is vészhelyzetekben gólt lőni. A sok eladott labdánk akadályozta meg a győzelmünket.

A kiesést sokan nehezen emésztették meg. A szurkolók egy része az elmaradt átlövő- igazolást hánytorgatta, sőt olyan is volt, aki kerek-perec amatőrnek minősítette a vezetést. Például azért, mert nem a FŐNIX lett a további két hazai meccs helyszíne. Hol voltunk ekkor már a Vejen elleni meccset követő eufóriától. Pedig nem történt semmi, csak bejött a papírforma.

S ha már papírforma, két újabb kieső az utolsó, spanyolok elleni meccs előtt: Bogi a szenzációs Vác elleni meccsen komolyan megsérült, míg Dóri beteg lett. Öt stabil játékos nélkül készültünk Estellába. Illetve, Mörci ott volt, de max. a hetesek dobására szándékoztunk bevetni. Mondanom sem kell, nem győzelmi reményekkel utaztunk el….

2010. november 20., 19:00 ; Itxako Reyno De Navarra - DVSC-KORVEX 39-24 (20-14)

Estella, úgy 600 néző, egy barátságos kis hely, néhány magyar szimpatizáns a lelátón.

DVSC:Triffa -Csáki, Slakta 1, Szabó V. 5, Bulath 6/1, Juhász G. 1, Kazai 1. Csere: Kiss É. (kapus), Sopronyi 6, Karalyos 2, Dakos 1, Mörtel 1/1.

Hétméteresek: 8/8, illetve 3/2. Kiállítások: 2, illetve 14 perc.

Az utolsó meccsünk tét nélküli volt. Egészen pontosan, miután TV-s meccs volt, jó lett volna szoros meccsen veszíteni, de még ez sem jött össze.

Az Itxako után,az Estellából kifelé vezető úton.

Pedig az elején úgy-ahogy, még tartottuk is az eredményt, de aztán feladtuk. Elfogytunk az út végére, s mi tagadás, nem voltunk egy súlycsoportban.

Ami kicsit nem volt elegáns, az a két cseh bíró működése. Elég csak a kiállítások, illetve hetesek arányát megnézni. Ha nekünk egyszer is így megfújták volna a hazai pályát…

De nem az volt a baj, hogy nem fújták meg, hanem még rá is tettek: a fuldoklónak még a mentőövet sem dobták oda… Tényleg nem volt szüksége a spanyoloknak erre az eleganciára, simán jobbak voltak.

Szóval, az út végére értünk. Kicsit borongós lett az Estellából kivezető út, de a felhők mögött ki-ki sütött a nap…Vége, de jövőre új utakra indulunk! S remélem, azt az írásomat nem karácsony előtt fogom közreadni.

Ez az írás azért született…

… mert méltó helyére akartam tenni ezt az első Bajnokok Ligája történetet. Történelmet írtunk, s ez mindenképpen megérdemli azt, hogy foglaljuk keretbe, éljük át mégegyszer a sikereket, kudarcokat, hogy aztán jövőre új erővel induljunk harcba.

Kösner Vilmos: Végre nekem is megadatott, hogy a Bajnokok Ligájában irányíthatom a Lokit.

Igazából minden volt itt, ami a kézilabda, a sport savát-borsát jelenti. Örömök és csalódások, győzelmek és vereségek. Nagy szurkolások és még nagyobbak. Mosolygós és nevető lányok, akik néha el-el sirták magukat. Ettől szeretjük őket, ettől a mieink ők: mert olyan emberek, mint mi.

S ez az írás azért is született, hogy üzenjek vele Debrecen város kézilabdabarátainak. Üzenjek azoknak, akik hamar elvesztik a hitüket: az úgy nem megy, hogy egyik-napról a másikra itt is a siker. Annyi év langyos vize után most neki fohászkodtunk, szerettünk volna valami nagyot alkotni. Hogy sikerült? Vagy nem? Oly lényegtelen: ez a kezdet volt, a belépő, az újonc év. Adjuk meg ennek a sorozatnak a méltó elismerését!

A Bajnokok Ligája debreceni történelemkönyvét ők írták.

S vegyük észre végre-valahára, hogy a mi debreceni hírünket, nevünket viszi el a nagyvilágba ez a kézilabdacsapat, s ennek megfelelően kell szeretnünk őket. Egy gesztust, egy őszinte mondatot várnak tőlünk: gratulálunk, csajok, nagyok voltatok!

S ez az írás azért is született, hogy leírhassam, szerintem mit is hozott ez a BL játékosainknak? Hát, egy-két sorban, mindenkiről:

Kapusaink jó kapusból még jobbakká váltak, ha van biztos pont a csapatban, hát ők aztán azok! Tréfi válogatott szintű kapus lett, Évike pedig igen nagyot fejlődött mellette idén.

Jobbszélsőink mindegyike jó játékossá vált idén. Csakesznek régen a válogatottban a helye, nagyon jó balkeze van. Mi az, hogy jó, a legjobb! Slakta Petrától hasznosabb játékos pedig nemigen van a jobboldalon. Labdaszerzései, mentalitása példaértékű.

Buli energiája, munkabírása, lövőereje nélkül nem tudom elképzelni a holnap csapatát. Sopi pedig egyre jobban kezdi beváltani reményeimet: lesz ő még sztárjátékos, meglátjátok!

Hogy Bogi, vagy Anna irányítójátéka volt-e a jobb, nem tudom. De azt igen, hogy ketten együtt Magyarország legütősebb irányító párosa! Két jellegzetes stílus, két gólerős játékos, két nagy bombázó. Sajnálnám, ha bármelyikük elhagyna bennünket.

Vali beállós védekező játéka a legjobb a hazai játékosok között, s a szintén remekül védekező Ritával nagyon nehéz feladat elé állították ellenfeleinket. Noémi őstehetség, minden megmozdulásán látszik, hogy nagyon érzi ezt a játékot.

Mörci lövőerejére nagyon nagy szükség lett volna, s lesz is a továbbiakban. Ha ő játszik, könnyen lehet, továbbjutunk, talán még a második helyen is.

Dóri egyre inkább a kezdőben követel helyet, olyan őserő van benne, amit mindenáron ki kell tudnunk használni!

Karalyos Orsi remek, keményen védekező fiatal játékosunk, aki idővel kihagyhatatlan játékosunk lesz. Rajta is nagyon meglátszik, hogy a felnőttek közt készül, játszik.

Csibe a balszélen a jövő embere, azok a húzásos bombái egyszerűen szemet gyönyörködtetőek. Gabi remekül védekezett, vész esetén jól irányított, egyáltalán, nagyon tetszik a harcos felfogása. Reméljük, a sérülések elkerülik a továbbiakban.

Kívánok mindenkinek jövőre is hasonlóan nagy meccseket, sikereket, sérülésmentes évet, jó kedvet, vidámságot, boldogságot!

Bagi Tibor

handball

7 hozzászólás

Jelentkezz be a hozzászóláshoz!
(Vagy regisztrálj!)



KOMOLYAN mondom JÓ ÉRZÉS ÚJRA ÉS ÚJRA ELOLVASNI és ÁTÉLNI.....:
Remélem újra átélhetem a következő szezonban is!!!!!!!!!
Csak a LOKI....:)
Szép volt CSAJOK!!!

Emergency 2010. december 20., 04:32

Nem tudom ki marad és ki megy, de egyet remélek: nem kell egy teljesen új csapatot építeni hanem a keményebb magra fókuszálva, ráépíteni.
Bízok benned Bandibá, hogy jól haladnak a csapatépítési tárgyalások....:)

Emergency 2010. december 11., 01:20

Szép volt Tibi!Köszönjük!

Red&White 2010. december 10., 18:51

NAGYSZERŰ mint az a CSAPAT, EDZŐ ÉS TULAJDONOS, akik véghez vitték ezt a TÖRTÉNELMET!!!
Köszönjük!!!!!!!!!!!:)

Emergency 2010. december 10., 17:50

Bagi Tibor értékelését KITŰNŐRE minősítem. Minden írásában épít, felemel,elrendez.Elemzésében együtt menetel a csapattal. A lányok a BL-sorozatban előre léptek önbizalomban, játékban, leginkább a játék dinamikájában. Kár volna ezt a nagyszerű építkezést előről kezdeni/ A tekintetünket ebben a vonatkozásban Gellén Andrásra szegezzük!/
Az elemzések, interjuk tartalma, szándéka és üzenete méltó a csapat teljesítményéhez.
Azok teszikilyen megfontoltan és felelősen a dogukat, akik nem percemberkéi az építkezésnek, hanem a ma eseményeiben a holnap sikereit vetítik elénk.
Jó azt tapasztalni, hogy a szinvonal a pályán és a nézőtéren egyre
inkább harmonizál. Gratulálok a csapatnak és a tehetséges Bagi Tibornak!

erdeij 2010. december 10., 16:37

Köszönjük, Tibor!

Bajnokcsapat 2011 2010. december 10., 10:38

Huha....ez nagyon ott volt.Köszönet a cikk írójának.szerintem nem nagyon lehetett volna frappánsabban összegezni a történéseket.Gratulálok a csapatnak és a cikk rójának egyaránt!!!!!!

labda 2010. december 10., 10:22

Közösség

Portré

2011. március 14., 23:00

Amikor egy videó többet ér egy interjúnál - 2. rész

A DVSC-KORVEX női kézilabda csapatának honlapja stílusos, színes, magas színvonalú. Sokat dolgozunk azért, hogy minél látványosabb legyen. Van, aki szerkeszti, van, ki tudósít, s van, aki interjúkat készít. A klub tulajdonosa, edzője külön blogban ír. S van aztán Fepi, a fantasztikus ráhangoló videóival. Sorozatunkban őt, a csendes szurkolót szeretném bemutatni néhány általa készített sport és történelmi témát feldolgozó videójával. Tovább...

2011. február 27., 11:13

Amikor egy videó többet ér egy interjúnál

A DVSC-KORVEX női kézilabda csapatának honlapja stílusos, színes, magas színvonalú. Sokat dolgozunk azért, hogy minél látványosabb legyen. Van, aki szerkeszti, van, ki tudósít, s van, aki interjúkat készít. A klub tulajdonosa, edzője külön blogban ír. S van aztán Fepi, a fantasztikus ráhangoló videóival. Sorozatunkban őt, a csendes szurkolót szeretném bemutatni néhány általa készített sport és történelmi témát feldolgozó videójával. Tovább...

2010. december 10., 00:00

Egy újonc magyar csapat a Bajnokok Ligájában

A történet ismert. A DVSC-KORVEX női kézilabdacsapata, életében először, bejutott a Bajnokok Ligájába. „Néhány óra múlva egy új világban érek földet.” Egy Tankcsapdától adaptált szurkolói feliratot idéztem a dán Vejen elleni ki-ki meccs előtti írásomban. A várakozás felfokozott volt, olyan, mint annak idején a focistáinknál. Most arról írok, milyen is volt ez az új világ, mi is történt itt ezzel a magyar csapattal? Tovább...

2009. december 2., 12:46

Hornyák Dóra lett az év ifijátékosa!

Bár ifjúsági bajnoki meccsen utoljára a 2007/08-as szezonban lépett pályára Hornyák Dóra, hivatalosan ifikorú játékosnak számít a DVSC-Korvex tehetsége. Így viszont nem lehetett vitás, hogy a MKSZ választásán ő lett a 2009-es esztendő női ifjúsági játékosa. Tovább...

Góltotó | 13 tipp
Tippelj és nyerj!
Budapest SE – DVSC

Részletek »