A hazai sikereken túl nemzetközi bravúrt is elért a debreceni alakulat: a klub történetében először a Bajnokok Ligája főtábláján játszhatott a piros-fehér egység. A gárda és a klubvezető úszott a sikerben – teljes joggal. Aztán jött a válság, a többségi tulajdonos már nem tudta anyagilag támogatni a csapatot, amely szétszéledt, valamennyi meghatározó játékosát elvesztette a Loki, s egy nagyon sötét jövőkép kezdett kirajzolódni a debreceni szurkolók előtt. Ekkor nagyon sok szimpatizáns számára már minden volt a többségi tulajdonos, csak Messiás nem… Gellén András az elmúlt héten eladta a DVSC Kézilabda Kft-ben birtokolt tulajdonrészét Debrecen városának, így egy fejezet véget ért a debreceni vállalkozó és a klub életében. A Napló kérdéseire Gellén András válaszolt – a tőle megszokott őszinteséggel.

Hogyan értékeli a Loki élén töltött időszakot?

Gellén András: Nagyon mélyről indultunk, ezért nem árt felidézni egy-két konkrétumot. Több mint két éve, 2009. május 11-én lettem többségi tulajdonos a DVSC Kézilabda Kft-ben. Már kevesen emlékeznek rá, hogy akkor több hónapos fizetési csúszások voltak a klubnál, s határozat született a taggyűlésen, miszerint a játékosok fizetését csökkenteni kell. Ezt a lépést végül nem kellett meghoznunk, így a kézilabdázók és a szállítók felé 40 milliós tartozással vettem át a céget. Sőt, amikor „házon belülre” kerültem, kiderült, hogy ettől jóval nagyobb a lyuk a költségvetésben. Odáig jutottunk, hogy 9 játékos jelentette be távozási szándékát, így 7 szerződtetett kézilabdázónk maradt. Ha nem rendeztük volna az elmaradásokat, akkor a „hetek” döntő többsége is továbbáll, s a csőd valószínűleg a megyei bajnokságba repítette volna a DVSC-t. Utólag már azt mondom, hogy kár volt kipofozni a régit, egy új cég alapítása jobb lett volna, mivel a távozók többsége így is köpködte a Lokit, hiába kapták meg járandóságukat. Az anyagi rendbetétel után viszonylag jó áron tudtunk külföldről hazatérő volt válogatott játékosokat igazolni, pillanatok alatt a második hely várományosai lettünk a bajnokságban. Ezt az ezüstöt 2010 tavaszán sikerült megszereznünk – ilyen magasságban legutóbb 14 éve volt a klub. Ezt a sikert az őszi BL-selejtezőn megfejelte a gárda, s 2011-ben újra ezüstérmesek lettünk a bajnokságban és a kupában is. Ez a sikerlista az én vezetésem alatt. Ami utána történt, az rémálom; még most is emésztenem kell a dolgokat.

Mi volt az a momentum vagy meccs, amikor azt érezte, megérte belevágni?

Gellén András: Ez a mindent eldöntő, Bajnokok Ligája-selejtező volt a dán Vejen ellen, ahol kiharcoltuk a főtáblára jutást. Ilyet jó lenne még néhányszor átélni! Azt hiszem, az a pillanat volt a csúcs a vezetésem alatt: minden tökéletesnek tűnt. Utána már újra jelentkeztek problémák, súrlódások.

Mennyiben kapott mást, mint amire előzetesen számított?

Gellén András: Azt gondoltam, a játékosok is úgy gondolják, egy biztos háttér mellett csak az számít, hogy erős csapat legyen, jó kedvvel kézilabdázzanak, és aztán a szurkolóink és az ellendrukkerek is csak kapkodják a fejüket a kiharcolt sikereink láttán. Mert ez a DVSC! Aztán hamar rá kellett döbbennem, hogy a döntő többségnek semmit nem jelentett a DVSC piros meze, ha más csapat húsz forinttal többet fizetett, akkor gyorsan belebújtak annak a dresszébe. Az elmúlt év elején azt gondoltam, hogy az összes nyűgös „virágszálat” hagyni kell elmenni, helyettük jöjjenek a fiatalok! Végül ez be is következett, de nem ilyen durva megoldásra gondoltam. Ha valaha lesz még kézilabdacsapatom, biztosan fiatalokból építem fel, egyetlen egy „sztárral” sem fogok szerződést kötni.

Mennyi pénzt áldozott a kézilabdára?

Gellén András: Többet, mint kellett volna. Utólag már másként osztanám el, mások hülyeségét pedig nem fizetném ki. Az is probléma volt, hogy a kézilabdára szánt minden negyedik forintomat elvitte az állam, s ezt most is elfogadhatatlannak tartom. Ilyen nagy adóterhek mellett a TAO-val sem vagyunk kifizetve, ami valószínűleg nem is működik sokáig.

Van amit másként csinálna, mint többségi tulajdonos?

Gellén András: Nem akartam külföldi játékost, légióst most sem igazolnék. Viszont a hazai zsoldosoktól is annyi negatívumot kaptam, hogy a mostani eszemmel már őket sem erőltetném. Inkább debreceni játékosokkal, vért izzadva kerüljünk be az első négybe, mint sima BL-helyet kapjunk dupla költségvetés mellett, ami után a zsoldosok még több fizetést zsarolnak ki a menedzsereikkel egyetemben. A BL-körforgás, mivel egyetlen szponzort sem hozott, még nagyobb terheket rótt a DVSC-re a gigantikus ráfizetés miatt. A szurkolóinkat sem igazán izgatta a kézilabdázás csúcsa, a veszprémi és a győri BL-árakhoz viszonyítva fillérekért adott belépők ellenére egyre kevesebben jöttek ki a meccsekre. A harmadik BL-mérkőzésünkön már rengeteg üres hely volt a Hódosban, mert az onnan hiányzók elmentek a Szolnok elleni focimeccset megnézni. Akkor gondoltam azt, hogy soha többé BL-t! Az azért túlzás, hogy ezer ember vesz jegyet 2000 forintért, egy „hülye” meg 10 millióért. Ez így nem működhet!

A játékosokkal kötött szerződésekben volt egy pont, miszerint ha a kifizetésekkel 45 napot késik a klub, akkor a kézilabdázók ingyen távozhatnak. Ezt a kitételt több, lényegében az összes meghatározó játékos kihasználta, és más csapathoz igazoltak. Ezt a bizonyos „45 napos pontot”, most is beletenné a szerződésekbe?

Gellén András: Ez a kitétel a két és fél éves időszakomban végig benne volt, sőt egyesek menedzsere 30 napot alkudott ki. Ezt most is vállalnám, mert így korrekt.

Kudarcként élte meg a kialakult helyzetet?

Gellén András: Abszolút. Ennek nem így kellett volna történnie.

A kritikák mennyire viselték meg?

Gellén András: Már nem érdekelnek. Azt írják, hogy tönkretettem a debreceni kézilabdát. Talán 2009 tavaszán hagyni kellett volna csődbe jutni, s onnan újra felépíteni. Akkor hálásabb lenne a helyzet.

Anno szurkolóból lett ügyvezető, most újra csak drukkere lesz a Lokinak?

Gellén András: Nagyon fogok szurkolni ennek a szerethető csapatnak, s lehetőségeimhez mérten segítek is. Bízom benne, hogy az új tulajdonosnak sikerül egy nagyon jó, főleg debreceniekből álló csapatot felépítenie!

Forrás: haon.hu